AZ AUTIZMUS
Az elmúlt évtizedekben került az érdeklődés középpontjában, a már kora gyermekkorban kimutatható autizmus spekrtumzavarnak nevezett, gyakran egyéb fogyetékosságokkal is járó tünetegyüttes. Az autizmus spektrumzavar a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható pszichiátriai kórkép, állapot. Okai között, amelyek napjainkban még nem tisztázottak, elsősorban genetikai és az idegrendszert károsító hatásokat, esetleg azok interakcióit feltételezik. A károsodások a központi idegrendszer fejlődését és működését érintik.
Az autizmusra jellemző három fejlődési terület sérülése a kommunikáció, a szociális interakciók, valamint a rugalmas viselkedésszervezés területein mutatkozik meg.
A három jellegzetesen sérült területen (triászon) kívüli járulékos tünetként jelenhetnek meg a mozgás és testtartás furcsaságai, szokatlan szenzoros reakciók (túlzott érzékenység vagy ingerkereső viselkedés), étkezési furcsaságok stb.
Jelenlegi ismereteink szerint az autizmus spektrumzavarként írható le, a minőségében eltérő fejlődés rendkívül változatos tünetekben nyilvánul meg. Az autizmus egész életen át fennálló állapot, de a minél korábbi életkorban megkezdett megfelelő terápia pozitív irányban befolyásolja a személy teljes életútját. A fejlődés mértéke személyenként eltérő, a csaknem tünetmentes, jól kompenzált állapottól a teljes életúton át tartó, speciális támogatás szükségességéig terjedhet.
Autizmus minden értelmi szinten előfordul, ami azt jelenti, hogy jelen lehet átlagos (vagy átlag feletti) intelligencia mellett épp úgy, mint bármilyen fokú értelmi sérüléssel együtt járva. A spektrum felső végén elkülöníthető egy jó értelmi képességgel, beszéddel, és általában speciális érdeklődési körrel jellemezhető állapot, melyet Asperger-szindrómának nevez a szakirodalom.
Az autizmus átlagos, vagy átlag feletti intelligencia esetében is jelentősen befolyásolja, áthatja a személyiség egészét. A tünetek bizonyos viselkedéses jegyek teljes vagy részleges hiányát, valamint szokatlan megjelenési formáját egyaránt jelenthetik, emellett más-más jellegzetességek kerülhetnek előtérbe a személy értelmi-és egyéb képességeitől, autizmusának súlyosságától, személyiségétől és korábbi tapasztalataitól függően hazánkban és nemzetközileg a legkésőbb elismert fogyatékossági ág az autizmus. Szokás beszélni hazai 60-ezes, 100 ezres érintett népességről. Az e szindrómával élő magyarországi emberek pontos száma, területi eloszlása egyelőre ismeretlen a szakemberek és a tágabb közvélemény előtt. A nemzetközi szakirodalom alapján feltételezzük, hogy az autizmus, mint fogyatékosság megjelenése területi és társadalmi-gazdasági jellemzők szerint elméletileg azonos, ugyanakkor a diagnózishoz és a különböző fejlesztő ellátásokhoz való jutás esélye e szempontok szerint különböző Magyarországon.
Betegségek Nemzetközi Osztályozása 10. elnevezésű, jelenleg érvényben lévő nemzetközi kódrendszerben az autizmus spektrum zavar (ASZ) nem BNO kategória, nagyvonalakban átfedi a pervazív fejlődési zavart, de nem teljesen. Az ASZ-hez ma a szakmai ajánlások szerint a következő BNO-k tartoznak: F84.0, F84.1, F84.5, F84.8, F84.9, F84.3 és F84.4 (nem konszenzusos).
A közfinanszírozott egészségügyi ellátás, járó- és fekvőbeteg, valamint háziorvosi adatai a megfigyelt időszakban az autizmussal élő igénybe vevők számának növekedését jelzi.
A habilitációs terápiák célja minden esetben a személy legmagasabb szintű önállóságának elérése, képességpotenciáljának maximális kibontakoztatása. A hosszú távú, életminőséget meghatározó tényezők közül azonban elsősorban nem az állapot súlyossága, hanem az ellátás színvonala a döntő.
amely az autizmussal élő személyek és az őket nevelő családok, fejlesztő, gondozó intézmények támogatására, megsegítésére alakult.